Sziasztok!
Meghoztam a történetem prológusát, ami remélem elnyeri a tetszéseteket!:) Örülök, hogy megnyithattam ezt a blogot, sokan segítettek benne! Jó olvasást!:)
Ölel-puszil mindenkit: Astrid H.
Már az iskolában is görcsölt a hasam, bár, fogalmam sincs, miért, hiszen nem ettem, vagy tettem olyat, ami árthatott volna. Bent a legjobb barátomnak, Gusnak szóltam, de szerinte izgultam a matek felelet miatt. Biztos igaza van, Ő nem nagyon szokott tévedni, ezt megtapasztalhattam az évek során. Születésünk óta ismerjük egymást, szüleink régi jó barátok, és Párizsban még egymás mellett is laktunk. Szorosan kötődünk egymáshoz, akár tűzbe is ugranánk a másikért. Barátságunkban inkább Ő az ész, aki mindent átgondol, és logikusan cselekszik, ami nem jön rosszul mellettem. Én a gyors döntések híve vagyok, rengeteg felgyülemlett energiával, és hatalmas szájjal, ami nem egyszer sodort már bajba. Gus az egyik legfontosabb ember az életemben, így rengetegszer hiszek neki. Mióta két a hete a családunkkal együtt, ide, Londonba költöztünk minden megváltozott, legalábbis az én nézőpontom szerint. Szüleim egész álló nap az étteremben vannak, és gőzerővel készülődnek a közeledő nyitásra. Így délutánonként a nagymamámmal, Babával beszélgetek, ám sokszor csatlakozik hozzánk pár finom sütemény is. Régi lakhelyünkön ez már bevált szokásunkká nőtte magát, nem szerettük volna elhagyni, csak azért, mert elköltöztünk. Vele mindent megosztok, amit mással nem, és legtöbbször segíteni is tud. Ezek a dolgok talán nem is akkora változások, viszont sokszor érzem magam rosszul, és kisebb az étvágyam is, pedig én híres vagyok a feneketlen gyomromról. Sajnos mindez rányomja a bélyegét a napjaimra.
Meghoztam a történetem prológusát, ami remélem elnyeri a tetszéseteket!:) Örülök, hogy megnyithattam ezt a blogot, sokan segítettek benne! Jó olvasást!:)
Ölel-puszil mindenkit: Astrid H.
Már az iskolában is görcsölt a hasam, bár, fogalmam sincs, miért, hiszen nem ettem, vagy tettem olyat, ami árthatott volna. Bent a legjobb barátomnak, Gusnak szóltam, de szerinte izgultam a matek felelet miatt. Biztos igaza van, Ő nem nagyon szokott tévedni, ezt megtapasztalhattam az évek során. Születésünk óta ismerjük egymást, szüleink régi jó barátok, és Párizsban még egymás mellett is laktunk. Szorosan kötődünk egymáshoz, akár tűzbe is ugranánk a másikért. Barátságunkban inkább Ő az ész, aki mindent átgondol, és logikusan cselekszik, ami nem jön rosszul mellettem. Én a gyors döntések híve vagyok, rengeteg felgyülemlett energiával, és hatalmas szájjal, ami nem egyszer sodort már bajba. Gus az egyik legfontosabb ember az életemben, így rengetegszer hiszek neki. Mióta két a hete a családunkkal együtt, ide, Londonba költöztünk minden megváltozott, legalábbis az én nézőpontom szerint. Szüleim egész álló nap az étteremben vannak, és gőzerővel készülődnek a közeledő nyitásra. Így délutánonként a nagymamámmal, Babával beszélgetek, ám sokszor csatlakozik hozzánk pár finom sütemény is. Régi lakhelyünkön ez már bevált szokásunkká nőtte magát, nem szerettük volna elhagyni, csak azért, mert elköltöztünk. Vele mindent megosztok, amit mással nem, és legtöbbször segíteni is tud. Ezek a dolgok talán nem is akkora változások, viszont sokszor érzem magam rosszul, és kisebb az étvágyam is, pedig én híres vagyok a feneketlen gyomromról. Sajnos mindez rányomja a bélyegét a napjaimra.
Hazaérve rávetettem magamat az ágyamra. Fárasztó volt a mai délután, és ez a hasfájás sem könnyítette meg a helyzetemet. Ledobva a ruháimat mentem be a fürdőbe, majd beálltam a zuhany alá, és elmerültem a gondolataimban. Egész jó hely London, bár ugyan olyan nyüzsgő, mit Párizs. Pozitívum, hogy van néhány park, ahol tudok futni, és levezetni a feszültséget. Világéletembe sportoltam, régebben a kosárlabda híve voltam, mostanában inkább a futást részesítem előnyben. Talán ha megszokom ezt a várost, vissza térek az említett sportra, én nem bánnám. Hirtelen erős nyilallás hasított belém, kénytelen voltam lecsúszni a csempén. Két karomat a fájó pontra szorítottam, és vártom, hogy elmúljon. Legszívesebben kirohantam volna szóllni a nagymamámnak, de energiám sem volt hozzá, így várnom kellett. Öt perc elteltével, már eltudtam venni a kezeimet róla, és megnéztem. A köldököm körül, egy sárga csillag jelent meg. Köpni-nyelni nem tudtam, a frászt hozta rám. Mi ez az izé? Hogy került egyáltalán ide? Ujjaim remegtek miközben tapogattam, szinte sokkos állapotban. Sikítani akartam, de egy ha sem jött ki a torkomon. Lehet, hogy ez okozta a görcsöket? Nincs kizárva. Csak ültem a zuhany alatt, próbáltam légzésemet vissza állítani a normál tempójába. Gyerünk, menni fog! Próbáltam bíztatni magamat. Nem tudom, vajon meddig ülhettem ott, de sikerült picit megnyugodnom. Felkaptam a ruháimat, rohantam vissza kuckómba, jobban szemügyre szerettem volna venni. Egyáltalán nem tűnt égésnek, de sebnek sem. Ha hozzá értem nem hasogatott, viszont ijesztőnek, ijesztő volt, de nagyon. Pólómat próbáltam minél jobban lerángatni, nehogy véletlenül valaki észre vegye. Azon töprengtem, hogy elmondjam-e Babának, hiszen Ő, szinte bármit meg tud gyógyítani. Majd eldöntöm, viszont előtte ki kéne derítenem, hogy mi ez az izé. A plafont bámulva feküdtem addig, míg el nem nyomott az álom.
